Lézerterápiáról

Lézerterápia története, működése

A fény terápiás hatásait már az i. e. 6. század óta megfigyelték. A fényterápiával történő betegségkezelés 1903-ban elnyerte az első Nobel-díjat az e területen odaítélt számos Nobel-díj közül. 1960-ban kifejlesztették az első lézert. A lézertechnológia első orvosi alkalmazásait alig néhány évvel ezután végezték el.

A magyar Mester Endre, a lézergyógyászat úttörője 1963-ban vizsgálta a kis energiájú lézersugárzás hatását a rosszul gyógyuló sebek hámosodásának javítására. Eredményeit 1967-től publikálta. Ezek a tanulmányok az első publikációk az alacsony energiájú lézerterápiáról / Low Level Laser Therapy (LLLT). Az alacsony szintű lézerterápia olyan lézerkészülékeket használ, amelyek alacsony energiájú (alacsony szintű) lézerdiódákkal dolgoznak. Ezek a lézertípusok általában atermikusan működnek. A hatás fotokémiai (biostimulatív). Szemben a sebészeti lézerekkel, amelyek nagy teljesítményűek (a wattos tartományban) és hőhatást okoznak a szövetekben.

Az 1970-es évek elejére a lézerterápiát Kelet-Európában, a Szovjetunióban és Kínában fizikoterápiás módszerként ismerték el. A lézerterápia első megjelenése az Egyesült Államokban csak 1977-ben történt meg. Az FDA 2002-es jóváhagyása óta azonban ez a modalitás széleskörű tudományos és klinikai bizonyítékokon alapuló elfogadottságra tett szert, amit az alkalmazásához használt berendezések technológiájának fejlődése kísért.

Az LLLT során a sejteket vagy szöveteket alacsony szintű vörös és közeli infravörös (NIR) fénynek teszik ki. Ezt a folyamatot azért nevezik "alacsony szintűnek", mert az alkalmazott energia- vagy teljesítménysűrűség alacsony a lézerterápia más formáihoz képest, mint például az abláció, a vágás és a szövetek termikus koagulációja.

Lézerterápia használata, hatása

Az alacsony szintű lézerterápia minden korosztály számára biztonságos és hatékony, Kanadában például már több mint 20 éve alkalmazzák a hivatásos és olimpiai sportolók elsődleges fájdalomcsillapítására.

Az LLLT hatásai jelentősek a fizioterápia szempontjából. Hatékonyan csökkentheti a gyulladást, fájdalomcsillapítóként hat, és felgyorsítja a szövetek regenerálódását.

Az akut állapotokat naponta lehet kezelni, különösen, ha jelentős fájdalommal járnak. Az akut esetekben a tünetek sokkal gyorsabban javulnak. A lézeres kezelések egymásra épülnek, a sejtekben a hatások halmozódnak. A túl gyakori kezelés vagy a túl nagy lézerteljesítmény alkalmazása a gyógyulás csökkenéséhez vezethet.

Lézerterápia alkalmazási területei

A lézerterápiával kapcsolatos kutatások napjainkban is folyamatban vannak, ám az alábbi területeken már jelentős eredményeket értek el velük (lásd Tanulmányok):

• mozgásszervi problémák
• hajhullás
• traumás agysérülések, fejsérülések
• rákkezelés mellékhatásai
• őssejtek
• sebgyógyulás
• neurológia
• depresszió
• szorongás
• Alzheimer-kór és demencia
• Parkinson-kór
• függőség
• autizmus spektrumzavar
• poszt-traumás stressz zavar (PTSD)

Lézerterápia ellenjavallatai

Óvintézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az LLLT-sugár ne érje közvetlenül a szemet, még csak fényes felületről való visszaverődéssel sem. Az LLLT nem alkalmazható olyan területeken, ahol rákos szövet, gyanús daganatos elváltozások vagy karcinóma van, a pajzsmirigy felett, terhes betegeknél.